1、 abszolút és relatív -- hagyományos értékelési modell
Jelenleg két módszer létezik a készletek értékeléséhez: abszolút értékelési módszer és relatív értékelési módszer.Az egyes értékelési módszereknek megfelelően jelenleg viszonylag érett elméleti modellek léteznek.Az abszolút értékbecslési modell általában a DCF-modellre vonatkozik. Ennek a modellnek az elméleti alapja az, hogy a részvényértékelésnek a részvény birtoklási időszakában várható hozamhoz kell kapcsolódnia, amelyet a részvény jövőbeli cash flow-jának lehet tekinteni.Figyelembe véve a pénz időbeli értékét, a jövőbeni pénzforgalmat is le kell számolnunk.
Ezért a készlet értékét a várható pénzforgalom jelenértéke alapján lehet megbecsülni.A relatív értékelési módszer, amely más néven összehasonlítható vállalati módszer is ismert, a készletek értékelésekor az összehasonlítható vállalatok elemzésére utal, különös tekintettel a hasonló üzleti vállalkozásokra és mérlegekre, mint az értékelés alapját képező társaságok részvényáraira, és ezt követően a céltársaság sajátos jellemzőinek megfelelően kell kiigazítani.
_;1） Az abszolút értékelési módszer elemzése
A DCF-modellben a várható jövőbeli jövedelem eltérő meghatározása miatt három fő alkalmazási modell létezik, nevezetesen az osztalékkedvezmény modellje, a szabad pénzforgalmi diszkontmodell és a maradványjövedelem-árképzési modell.Az osztalék diszkontjának modellje a részvény értékének a jövőbeni osztalék diszkontálásával történő kiszámítása. Általában ezek a vállalatok többsége érett társaság.Az osztaléknövekedés sebességére vonatkozó különböző feltételezések szerint az osztalékkedvezmény-modellt zéró növekedési modellre, állandó növekedési modellre, kétlépcsős növekedési modellre és többszörös növekedési modellre lehet osztani.
A modell elsősorban a következő jellemzőkkel rendelkező vállalkozások számára alkalmas:
(1) a céltársaság osztalékot fizet; 2) a céltársaság osztalékot fizet, és a politikának stabil és folyamatos kapcsolata van a vállalat nyereségességével; 3) a befektetőknek nincs ellenőrző részesedése a társaságban.
A szabad pénzforgalmi modell szerint az eszköz értéke megegyezik a jövőbeni szabad pénzforgalom diszkontált értékével.A pénzforgalom eltérő meghatározása szerint az FCFF-modellre és az FCFE-modellre lehet felosztani.A vállalat szabad cash flow (saját tőke) eltérő növekedési helyzete szerint a vállalat szabad cash flow (saját tőke) diszkontmodelljét nulla növekedési modellre, rögzített növekedési modellre és így tovább lehet osztani.
Nyilvánvaló, hogy ez a modell alkalmasabb az osztalékkedvezmény-modellnél azoknak a vállalatoknak, amelyek kevesebb osztalékot fizetnek, vagy akiknek az osztalékfizetés nagymértékben eltér a vállalat szabad pénzforgalmából, de ez a modell azt is hangsúlyozza, hogy a vállalat szabad pénzforgalmának és nyereségének megfelelő arányban kell állnia, és a befektetőknek bizonyos ellenőrzést kell gyakorolniuk a vállalat felett.Az ingyenes pénzforgalmi diszkontmodell hátránya az, hogy a számítási eredményt mesterségesen lehet manipulálni, ami az értékítélet torzulásához vezet.Ezen túlmenően a modell nem lesz alkalmazható azokra a veszteséges társaságokra, amelyek ideiglenesen helytelenül kezelik, mivel nehéz megjósolni jövőbeli szabad pénzforgalmukat.
A fennmaradó jövedelem-árképzési modell a számviteli nyereségen alapuló vállalati érték értékelésének módszere. Úgy véli, hogy a vállalkozás értéke a nyereségképesség értékének és a potenciális nyereséglehetőségek értékének összege.A vállalati érték a tulajdonosi tőke könyv szerinti értékének és a fennmaradó jövedelem jövőbeni években történő diszkontálás ának összege. A fennmaradó jövedelem az egyenleg, miután a tulajdonosi tőke költségét levonták a számviteli jövedelemből.
A maradványjövedelem-modell belső mechanizmusa az, hogy a vállalat tőkeértékének és a vállalat nettó eszközkönyv szerinti értékének különbsége attól függ, hogy a vállalat képes-e maradványjövedelmet szerezni.A számítási képlet azt is mutatja, hogy a vállalat részvényértéke a jelenlegi nettó eszközöket és a jövőbeni növekedés nettó jelenértékét tükrözi.A maradványjövedelem-árképzési modell elsősorban azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek nem osztanak osztalékot vagy negatív szabad pénzforgalommal rendelkeznek.
_） A relatív értékelési módszer elemzése
A relatív értékelési módszerben a részvényárat úgy határozzák meg, hogy az összehasonlítható társaságok részvényeinek értékének egy bizonyos változóhoz viszonyított arányára utal.Relatív értékelés magában foglalja a P / E, P / B, EV / EBITDA és peg értéket.
Jelenleg az árhozam-arány árképzési módszerét a leggyakrabban használják a belföldi és külföldi értékpapír-piacokon. A fő ok az, hogy ez a módszer közvetlenül összeköti az egyes részvények árát a nyereségindexszel, amely miatt a befektetők a leginkább aggódnak, azaz a részvénynkénti jövedelem. A tapasztalati elemzés azt is ellenőrzi, hogy az árbevétel aránya a hosszú távú átlagos hozamhoz kapcsolódik.A P/ E árképzési módszer azonban nem alkalmas a növekvő vállalkozások számára.Az ingadozó feltörekvő piacokon a hagyományos árképzési módszer nem tükrözi pontosan az új részvények belső értékét.
Az ár/könyv szerinti arány a részvénynkénti piaci ár és a részvény nettó eszközei közötti arány.A P / E arány módszerével összehasonlítva a P/ B arányú módszer nagyobb figyelmet fordít a nettó eszközök könyv szerinti értékére, és alkalmasabb a részvény negatív hozamú vagy a folyó eszközök magas arányával rendelkező vállalkozások számára.
A vállalati érték többszörös árképzési módszere a következő: vállalati érték többes = vállalati érték /nyereség a kamat, az adó, az értékcsökkenés és az amortizáció előtt, amelyben a vállalkozási érték a társaság részvényállományának és nettó adós s ágának teljes piaci értékének összegzése útján kerül kiszámításra.Abból a képletből lehet következtetni, hogy ez a módszer a vállalkozás általános értékét értékeli, nem a saját tőke értékét.
Ez a módszer alkalmasabb, mint a különböző pénzügyi tőkeáttétel, eltérő jövedelemadó vagy tőkeigényes vállalkozások esetében a P/ E arány módszere, mivel a jövedelemadó és a tőkeszerkezet különbségei nem befolyásolják, és pontosabban tükrözhetik a vállalat értékét.A vállalkozás által alkalmazott többszörös árképzési módszer azonban alkalmasabb az egyetlen vállalkozással vagy kevesebb leányvállalattal rendelkező társaságok értékeléséhez. Ha számos vállalkozás vagy összevont (konszolidált) leányvállalat létezik, komplex kiigazításokat kell végezni, amelyek csökkenthetik a pontosságot.
A P / E növekedési arány számítási képlete a következő: P / E növekedési arány = P / E/ nettó nyereségnövekedési arány x 100. E módszer kifejlesztése a P / E értékelési módszer hiányát pótolja.Konkrétan a különböző vállalatok jövőbeni nyereségnövekedési arányát kell mérni, és kiigazítani a P/ E arányt.Ez a módszer figyelembe veszi a P / E arányt és a növekedési rátát, amelyek két kulcsfontosságú tényező a részvénybefektetés értékének meghatározásához.Egyrészt a P/ E arány, amely fontos mutató a készletek belső befektetési értékének méréséhez, hangsúlyozza, hogy a befektetéseknek elegendő biztonsági árréssel kell rendelkezniük, másrészt hangsúlyozza a vállalati növekedés jelentős hatását a készletek befektetési értékére, így sokkal alkalmasabb a növekvő készletek értékeléséhez.
2 Az ékkő számára alkalmas értékelési módszerről szóló vita
Az értékelési módszerek kiválasztás ánál a különböző értékelési módszerek nem jobbak egymástól. Ehelyett a legmegfelelőbb értékelési módszert a különböző vállalati jellemzők, köztük az iparág jellemzői és a vállalat saját jellemzői alapján kell kiválasztani.
Az induló vállalkozások értékének értékelésekor figyelmet kell fordítanunk néhány olyan alapvető jellemzőre, amelyek eltérnek a fő igazgatóság érett vállalkozásaitól, valamint a kis- és középvállalkozásoktól.
A legtöbb induló vállalkozás a növekedési időszakban van, és rövid ideje már megalakult, ezért hiányoznak a múltbeli adatok, és mivel a legtöbb vállalkozás független innovációs vállalkozás, kevés hasonló vállalat van, és az értékelésben említett mutatókat nem könnyű beszerezni.
A nem lineáris növekedési jog jellemzői és az induló vállalkozások nagy teljesítményingadozása megnehezíti a teljesítményük pontos előrejelzését, ezért a PE és Pb mellett, amelyeket a fő igazgatóságon és a kis- és középvállalkozásokon a készletek értékelésében általánosan alkalmaznak, az induló vállalkozások értékelését a pénzforgalmi diszkonttal és más abszolút értékelési módszerekkel is össze kell kapcsolni, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni a dinamikus értékelési módszerekre.Értékelés.Például a peg alkalmasabb a relatív értékelésre, és a többváltozós növekedési modell megfelelőbb az abszolút értékbecslésre.
Az értékelési számítás folyamatában a növekedési ráta meghatározása nagyon fontos.A növekedési ráta – azaz a növekedési ráta – megválasztása nem alapulhat egyszerűen a vállalkozás nyereségén, hanem átfogóan is mérlegelheti az ágazat helyzetét, az irányítás minős égét, a vállalat műszaki szintjét, a piaci részesedést és egyéb tényezőket.Az értékelés nem csak a mennyiségi képlet, hanem mennyiségi és minőségi kombináció is, különösen az induló vállalkozások jellemzői alapján, a befektetők a vállalkozás sajátos helyzetével összhangban kialakíthatják saját értékelési modelljüket.
A modell a következő tényezőket veszi figyelembe: a vállalat múltbeli teljesítménye, eszközminős ég, műszaki szint, piaci részesedés és ügyfélminőség, várható teljesítmény és növekedési ráta, üzleti kockázat, az összehasonlítható tőzsdén jegyzett társaságok árbevétel aránya, üzleti modell, irányítási és belső ellenőrzés, irányítási és irányítási minőség, osztalékelosztási politika, erőforrás-ellenőrzési képesség, vállalati stratégia stb.A referenciaár meghatározásához a mennyiségi súlyozott átlagot kell használni.
Jelenleg két módszer létezik a készletek értékeléséhez: abszolút értékelési módszer és relatív értékelési módszer.Az egyes értékelési módszereknek megfelelően jelenleg viszonylag érett elméleti modellek léteznek.Az abszolút értékbecslési modell általában a DCF-modellre vonatkozik. Ennek a modellnek az elméleti alapja az, hogy a részvényértékelésnek a részvény birtoklási időszakában várható hozamhoz kell kapcsolódnia, amelyet a részvény jövőbeli cash flow-jának lehet tekinteni.Figyelembe véve a pénz időbeli értékét, a jövőbeni pénzforgalmat is le kell számolnunk.
Ezért a készlet értékét a várható pénzforgalom jelenértéke alapján lehet megbecsülni.A relatív értékelési módszer, amely más néven összehasonlítható vállalati módszer is ismert, a készletek értékelésekor az összehasonlítható vállalatok elemzésére utal, különös tekintettel a hasonló üzleti vállalkozásokra és mérlegekre, mint az értékelés alapját képező társaságok részvényáraira, és ezt követően a céltársaság sajátos jellemzőinek megfelelően kell kiigazítani.
_;1） Az abszolút értékelési módszer elemzése
A DCF-modellben a várható jövőbeli jövedelem eltérő meghatározása miatt három fő alkalmazási modell létezik, nevezetesen az osztalékkedvezmény modellje, a szabad pénzforgalmi diszkontmodell és a maradványjövedelem-árképzési modell.Az osztalék diszkontjának modellje a részvény értékének a jövőbeni osztalék diszkontálásával történő kiszámítása. Általában ezek a vállalatok többsége érett társaság.Az osztaléknövekedés sebességére vonatkozó különböző feltételezések szerint az osztalékkedvezmény-modellt zéró növekedési modellre, állandó növekedési modellre, kétlépcsős növekedési modellre és többszörös növekedési modellre lehet osztani.
A modell elsősorban a következő jellemzőkkel rendelkező vállalkozások számára alkalmas:
(1) a céltársaság osztalékot fizet; 2) a céltársaság osztalékot fizet, és a politikának stabil és folyamatos kapcsolata van a vállalat nyereségességével; 3) a befektetőknek nincs ellenőrző részesedése a társaságban.
A szabad pénzforgalmi modell szerint az eszköz értéke megegyezik a jövőbeni szabad pénzforgalom diszkontált értékével.A pénzforgalom eltérő meghatározása szerint az FCFF-modellre és az FCFE-modellre lehet felosztani.A vállalat szabad cash flow (saját tőke) eltérő növekedési helyzete szerint a vállalat szabad cash flow (saját tőke) diszkontmodelljét nulla növekedési modellre, rögzített növekedési modellre és így tovább lehet osztani.
Nyilvánvaló, hogy ez a modell alkalmasabb az osztalékkedvezmény-modellnél azoknak a vállalatoknak, amelyek kevesebb osztalékot fizetnek, vagy akiknek az osztalékfizetés nagymértékben eltér a vállalat szabad pénzforgalmából, de ez a modell azt is hangsúlyozza, hogy a vállalat szabad pénzforgalmának és nyereségének megfelelő arányban kell állnia, és a befektetőknek bizonyos ellenőrzést kell gyakorolniuk a vállalat felett.Az ingyenes pénzforgalmi diszkontmodell hátránya az, hogy a számítási eredményt mesterségesen lehet manipulálni, ami az értékítélet torzulásához vezet.Ezen túlmenően a modell nem lesz alkalmazható azokra a veszteséges társaságokra, amelyek ideiglenesen helytelenül kezelik, mivel nehéz megjósolni jövőbeli szabad pénzforgalmukat.
A fennmaradó jövedelem-árképzési modell a számviteli nyereségen alapuló vállalati érték értékelésének módszere. Úgy véli, hogy a vállalkozás értéke a nyereségképesség értékének és a potenciális nyereséglehetőségek értékének összege.A vállalati érték a tulajdonosi tőke könyv szerinti értékének és a fennmaradó jövedelem jövőbeni években történő diszkontálás ának összege. A fennmaradó jövedelem az egyenleg, miután a tulajdonosi tőke költségét levonták a számviteli jövedelemből.
A maradványjövedelem-modell belső mechanizmusa az, hogy a vállalat tőkeértékének és a vállalat nettó eszközkönyv szerinti értékének különbsége attól függ, hogy a vállalat képes-e maradványjövedelmet szerezni.A számítási képlet azt is mutatja, hogy a vállalat részvényértéke a jelenlegi nettó eszközöket és a jövőbeni növekedés nettó jelenértékét tükrözi.A maradványjövedelem-árképzési modell elsősorban azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek nem osztanak osztalékot vagy negatív szabad pénzforgalommal rendelkeznek.
_） A relatív értékelési módszer elemzése
A relatív értékelési módszerben a részvényárat úgy határozzák meg, hogy az összehasonlítható társaságok részvényeinek értékének egy bizonyos változóhoz viszonyított arányára utal.Relatív értékelés magában foglalja a P / E, P / B, EV / EBITDA és peg értéket.
Jelenleg az árhozam-arány árképzési módszerét a leggyakrabban használják a belföldi és külföldi értékpapír-piacokon. A fő ok az, hogy ez a módszer közvetlenül összeköti az egyes részvények árát a nyereségindexszel, amely miatt a befektetők a leginkább aggódnak, azaz a részvénynkénti jövedelem. A tapasztalati elemzés azt is ellenőrzi, hogy az árbevétel aránya a hosszú távú átlagos hozamhoz kapcsolódik.A P/ E árképzési módszer azonban nem alkalmas a növekvő vállalkozások számára.Az ingadozó feltörekvő piacokon a hagyományos árképzési módszer nem tükrözi pontosan az új részvények belső értékét.
Az ár/könyv szerinti arány a részvénynkénti piaci ár és a részvény nettó eszközei közötti arány.A P / E arány módszerével összehasonlítva a P/ B arányú módszer nagyobb figyelmet fordít a nettó eszközök könyv szerinti értékére, és alkalmasabb a részvény negatív hozamú vagy a folyó eszközök magas arányával rendelkező vállalkozások számára.
A vállalati érték többszörös árképzési módszere a következő: vállalati érték többes = vállalati érték /nyereség a kamat, az adó, az értékcsökkenés és az amortizáció előtt, amelyben a vállalkozási érték a társaság részvényállományának és nettó adós s ágának teljes piaci értékének összegzése útján kerül kiszámításra.Abból a képletből lehet következtetni, hogy ez a módszer a vállalkozás általános értékét értékeli, nem a saját tőke értékét.
Ez a módszer alkalmasabb, mint a különböző pénzügyi tőkeáttétel, eltérő jövedelemadó vagy tőkeigényes vállalkozások esetében a P/ E arány módszere, mivel a jövedelemadó és a tőkeszerkezet különbségei nem befolyásolják, és pontosabban tükrözhetik a vállalat értékét.A vállalkozás által alkalmazott többszörös árképzési módszer azonban alkalmasabb az egyetlen vállalkozással vagy kevesebb leányvállalattal rendelkező társaságok értékeléséhez. Ha számos vállalkozás vagy összevont (konszolidált) leányvállalat létezik, komplex kiigazításokat kell végezni, amelyek csökkenthetik a pontosságot.
A P / E növekedési arány számítási képlete a következő: P / E növekedési arány = P / E/ nettó nyereségnövekedési arány x 100. E módszer kifejlesztése a P / E értékelési módszer hiányát pótolja.Konkrétan a különböző vállalatok jövőbeni nyereségnövekedési arányát kell mérni, és kiigazítani a P/ E arányt.Ez a módszer figyelembe veszi a P / E arányt és a növekedési rátát, amelyek két kulcsfontosságú tényező a részvénybefektetés értékének meghatározásához.Egyrészt a P/ E arány, amely fontos mutató a készletek belső befektetési értékének méréséhez, hangsúlyozza, hogy a befektetéseknek elegendő biztonsági árréssel kell rendelkezniük, másrészt hangsúlyozza a vállalati növekedés jelentős hatását a készletek befektetési értékére, így sokkal alkalmasabb a növekvő készletek értékeléséhez.
2 Az ékkő számára alkalmas értékelési módszerről szóló vita
Az értékelési módszerek kiválasztás ánál a különböző értékelési módszerek nem jobbak egymástól. Ehelyett a legmegfelelőbb értékelési módszert a különböző vállalati jellemzők, köztük az iparág jellemzői és a vállalat saját jellemzői alapján kell kiválasztani.
Az induló vállalkozások értékének értékelésekor figyelmet kell fordítanunk néhány olyan alapvető jellemzőre, amelyek eltérnek a fő igazgatóság érett vállalkozásaitól, valamint a kis- és középvállalkozásoktól.
A legtöbb induló vállalkozás a növekedési időszakban van, és rövid ideje már megalakult, ezért hiányoznak a múltbeli adatok, és mivel a legtöbb vállalkozás független innovációs vállalkozás, kevés hasonló vállalat van, és az értékelésben említett mutatókat nem könnyű beszerezni.
A nem lineáris növekedési jog jellemzői és az induló vállalkozások nagy teljesítményingadozása megnehezíti a teljesítményük pontos előrejelzését, ezért a PE és Pb mellett, amelyeket a fő igazgatóságon és a kis- és középvállalkozásokon a készletek értékelésében általánosan alkalmaznak, az induló vállalkozások értékelését a pénzforgalmi diszkonttal és más abszolút értékelési módszerekkel is össze kell kapcsolni, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni a dinamikus értékelési módszerekre.Értékelés.Például a peg alkalmasabb a relatív értékelésre, és a többváltozós növekedési modell megfelelőbb az abszolút értékbecslésre.
Az értékelési számítás folyamatában a növekedési ráta meghatározása nagyon fontos.A növekedési ráta – azaz a növekedési ráta – megválasztása nem alapulhat egyszerűen a vállalkozás nyereségén, hanem átfogóan is mérlegelheti az ágazat helyzetét, az irányítás minős égét, a vállalat műszaki szintjét, a piaci részesedést és egyéb tényezőket.Az értékelés nem csak a mennyiségi képlet, hanem mennyiségi és minőségi kombináció is, különösen az induló vállalkozások jellemzői alapján, a befektetők a vállalkozás sajátos helyzetével összhangban kialakíthatják saját értékelési modelljüket.
A modell a következő tényezőket veszi figyelembe: a vállalat múltbeli teljesítménye, eszközminős ég, műszaki szint, piaci részesedés és ügyfélminőség, várható teljesítmény és növekedési ráta, üzleti kockázat, az összehasonlítható tőzsdén jegyzett társaságok árbevétel aránya, üzleti modell, irányítási és belső ellenőrzés, irányítási és irányítási minőség, osztalékelosztási politika, erőforrás-ellenőrzési képesség, vállalati stratégia stb.A referenciaár meghatározásához a mennyiségi súlyozott átlagot kell használni.
Hozzászólások
0 hozzászólás
Hozzászólások írásához jelentkezzen be.